Török Bálint figurája remélhetőleg sokaknak ismerős lehet. Ha máshonnan nem is, de Gárdonyi Géza - Egri csillagok című művéből, amelyben egyfajta hőst csinált az író az akkori kor egyik legnagyobb befolyással bíró főurából. A könyvvel ellentétben mai szereplőnk igencsak szeretett a két király közül ahhoz dörgölőzni, amelyik nagyobb birtokot ajánlott neki. Így történhetett, hogy 1541-es elrablásának idején, a II. Szulejmánnal tárgyaló magyar küldöttségből csak őt fogták el, mivel a szultán jobbnak látta egy ilyen nagyhatalmú főúr kiiktatását az aktuálpolitikából.

A mai írásban azonban -a bevezetőnek némileg ellentmondva- kis érdekességet hoztam. Török Bálintnak ugyanis augusztus 29-e nem volt épp szerencsenapnak mondható. Most ezeket az állomásokat fogjuk végigvenni.

1521. augusztus 29.

Kezdem egy tömör kitekintéssel az előzmények felé. Mátyás 1490-es halála után az akkori földbirtokosok szerették volna újra a saját kezükben tudni a gyeplőt, visszaszerezve az erőskezű király előtti befolyásukat. Így egy erős hatalmi harc eredményeként II. ,,Dobzse" Ulászló (ur. 1490-1516) (melynek során lefőbb riválisától, Corvin Jánostól Kinizsi Pál által szabadult meg) ő került a trónra. Gyengekezű politikájának hála a zsoldossereg szétesett, a kincstár kiürült, az ország főurak kezébe került.

Ennek a pusztító politikának egyenes következménye volt, hogy a török is kihasználta az ország gyengeségét, és egy bő 70 éves szünet után az 1510-es évek végén újra támadásba lendült. 

Innen pedig egy huszárvágással vissza is kanyarodunk az írás témájához: több kisebb vár elestét követően 1521. augusztus 29-én az ikonikus Nándorfehérvár is török kézre került. A vár védelmére kirendelt bán pedig nem volt más, mint az akkor még csak 17-18 éves Török Bálint, aki ugyan nem tartózkodott a várban korából kifolyólag, de akkoriban így is felelőssé tették a vereségért.

 Wolfgang von Resch 1522-ben örökítette meg az 1521-es ostromot(Wikipedia)

1526. augusztus 29.

A Mátyás utáni politika legsúlyosabb következménye a Mohácsnál bekövetkezett megsemmisítő erejű vereség, mely egyaránt köszönhető az időközben kiürült kincstárnak(értsd: nem futotta egy jól felszerelt hadseregre), valamint a már akkor is magyar jellegzetességnek mondható torzsalkodásnak a főurak között. Ráadásul mindezt tetézte, hogy a keresztény sereg hamarabb belement az ütközetbe, mint az ildomos lett volna, ugyanis II. Lajos (ur. 1516-1526) még két további jelentős hadtestre számíthatott volna.

A síkságon eleinte nem volt reménytelen a helyzet: a váratlan magyar lovasroham meglepte a törököket, a ruméliai gyalogságot sikerült is szétlökni. Azonban a kor elitjének számító janicsárok tüzébe szaladva a magyar támadás lendülete megtorpant, innen pedig csak idő kérdése volt, hogy a bő két és félszeres túlerőben lévő, jobban felszerelt török hadsereg felmorzsolja II. Lajos seregeit.

A vereség megrendítő erejű volt: az ország fejeinek nagy része(többek között maga a király is) vagy a harctéren, vagy menekülés közben lelte halálát, és a sereg min. háromnegyede megsemmisült. Egy ember azonban biztos túlélte: nem más, mint Török Bálint, aki az ezt követő helyzetben ügyesen forgatva a lapjait tovább tudta növelni birtokait, így válva az ország egyik legbefolyásosabb főurává.

1541. augusztus 29.

A mohácsi vereség itt csúcsosodott ki igazán. Az ország hadsereg híján ki volt szolgáltatva a nagyhatalmak kénye-kedve szerint. Délről az oszmánok, Nyugatról pedig a Habsburg birodalom szorongatta a magyarokat, ennek megfelelően két uralkodóval: I. Ferdinánd (ur. 1526-1564) és Szapolyai János (ur. 1526-1540) nemcsak a török ellen(Szapolyai inkább a szultán hűbérese volt), hanem egymás ellen is hadat viseltek (pont ebből a helyzetből kovácsolt előnyt főhősünk, aki oda állt, ahonnan nagyobb birtokot remélhetett).

1533-as birtokadomány Török ,,de Enying"  Bálint részére, I. Ferdinánd jóvoltából - Hungaricana

A váradi egyezmény ugyan lehetőséget teremtett a békére, de:

• ezt nem tartotta be Szapolyai a fia születése után
• a szultán egyébként is tudomást szerzett erről, így haragjában el is indult Buda felé

Innen ígérem rövidre fogom.

Szóval 1541-ben Buda alá értek, ahol a nemrég elhalálozott Szapolyai özvegye és a csecsemő mellett egy teljes magyar küldöttséget is vendégül láttak. Igen, ebben a küldöttségben volt Török Bálint is, aki jobban tette volna, ha nem vállal be mégegy augusztus 29-et, ugyanis a teljes magar delegációból csak őt ejtette foglyul a szultán. Talán elege lett neki is a hintázásból, esetleg kezdett kényelmetlenné válni számára is egy ekkora befolyással járó ember. Sosem tudjuk meg.

Ezen a napon azonban történt egy sokkal ismertebb és tragikusabb dolog is. A kint lévő magyar vezetőséget kihasználva a törökök bementek ,,nézelődni" a várba. Aztán jelre előkapván fegyvereiket leszerelték az őrséget, akik nem is tanúsítottak különösebb ellenállást. Ettől kezdve kialakult az ország déli és középső részein a Török Hódoltság, mely bő 150 évig fennállt, és a fővárost, Budát is 1686. szeptember 2-án sikerült visszafoglalni.